Leírás: Dénes Imre így írta le, hogy mit csinált Galántán : "Háromszög alakban zajlott , a sorrendben második oldalon egy kifeszített kötélen gyökérrel felfelé ( vagyis "fejjel lefelé") kiszáradt növények lógtak , 7 db. Az egyik karomra rá volt ragasztva egy kiszáradt kis fa gyökerestől. Magzati pózból indultam víz öntésével egy kis edényből egy másikba. A háromszög ezen oldalán klf élethelyzetek jelentek meg gyerekkor, szerelem, szülői lét, büszkeség, bűnbocsánat/ima végül halál/hanyattfekvés mindegyiknél a víz átöntése a másik edénybe. A víz öntögetése ( oda se nézve) hol sikerült hol nem, vagyis fogyott. A végén hanyatt fekve a saját szemeimre öntöttem a maradékot. A második oldalnál tollakat ragasztottam az ujjaimra másik kezembe egy csokor száraz gledicia termést fogtam ( nagy barna csavarodó akáchüvelyek ) a tollakkal megsimogattam egyenként a száraz növényeket megcsörgettem az akácia tokokat és mindegyiknél kimondtam egy-egy már nem élő nevet ( 5 családi + 2 barát) így : Dénes Imre Apu, Dr Maurer Istvánné Iduska, Dr Maurer István Nagypapi stb. Az oldal végén levettem a tollakat, letettem a zörgő tokokat és hangosan azt mondtam : a 7-es szám azt jelenti hogy hét. Ezután elindultam a harmadik oldalon mindig le-le törve a karomhoz rögzített fácskából egy-egy adagot s ahogy haladtam kis kupacokban leraktam a földre. A kiinduló ponthoz visszaérve éppen elfogyott. Ott várt két odakészített nagyobb edény s az egyikből a részlegesen tele lévő másikat nagyon lassan csordultig tele töltöttem. Ennyi volt a performansz, mindez délután. Már ment le a nap és mintegy kegyelmi ajándékként ennél az utolsó vízöntésnél a lemenő nap egy fénysugara pont erre a csordultig megtelő edényre esett.