BOOK OF MIGRANTS #2 / MIGRÁNSOK KÖNYVE #2

Transart Communication 2015 Nové Zámky

Curated by Juhasz Rokko, Beate Linne

photo:

Leírás:

Migránsok könyve 2:5
" És azokban a napokban mindazok akik tudván ugyan az igazat de hazugságot terjesztenek képben, szóban, még életükben zombivá válnak és lészen a nevük zsoldos és kápó. Kezükben rozsdává mállik az arany, arcukról lefoszlik a hús. A kép mérge és a szó sava marja őket, lelkük szétfolyik mint a száraz homok. Ez volt a jelenés amit láttunk a Monitor ábrázatán, és az írást: akinek nem inge nem veszi magára."

Book of Refugees 2:5
And in those days all those people who know the truth but spread lie by image and by words, those people will be live zombie and their name will be mercenary and capo. The gold will be peeling rust in their hands and the meat lint down from their faces. The poison of pictures and the acid of words corrosive them. Their souls flow away like the dry sand. This was the vision we saw on the face of Display. And a writing: if the cap fits, wear it.

Több kellékkel érkezett. Ezeket kipakolta egy asztalra. Asztal előtt hosszú száraz ág állt. Performanszát az alábbi szöveg felolvasásával kezdte: „ Migránsok könyve 2:5 - És azokban a napokban mindazok akik tudván ugyan az igazat de hazugságot terjesztenek képben, szóban, még életükben zombivá válnak és lészen a nevük zsoldos és kápó. Kezükben rozsdává mállik az arany, arcukról lefoszlik a hús. A kép mérge és a szó sava marja őket, lelkük szétfolyik mint a száraz homok. Ez volt a jelenés amit láttunk a Monitor ábrázatán, és az írást: akinek nem inge nem veszi magára." Azután egy iskolai földrajz atlaszt körbemutatott a nézőknek. 2 db láncra kötött légycsapót tartott maga elé V alakban, majd megpörgetve elhajította. Csuklyás fekete felsőt vett fel arra fekete kabátot. Füleire egy-egy csontvázfigurát akasztott. Piros zsinórral egy mumifikálódott fekete madártetemet akasztott a száraz ágra. Találomra kinyitotta a térképet és késsel kivágott egy országrészletet. Azután máshonnan ismét, összesen 4-5-öt. Egy-egy kivágást apró darabokra szabdalt, majd a közönség felé fújta a darabkákat. Amikor mindegyikkel végzett, tett egy kört az asztal körül egyszer előre és egyszer hátrafelé menve. Egy lapátra összesöpörte a szertehullott darabokat, kinyitotta a térképet és találomra több helyre beleszórta azokat. Zsebéből 2 diót vett elő és összezárt tenyérrel egymáson görgette, csiszolta azokat. Így ment végig szorosan a jelenlévők előtt s a csöndben csak az egymáson csikorduló diók csonthangja hallatszott. Ez a hang volt a befejezés.