Leírás:
Levélrészlet
"Nem nagy dolog, inkább csak nekem volt egy felismerés meg egy gondolat.
Előzményként nagyjából leírom a performanszt.
Tehát ahogy mondtam négy órán át tartott, és úgy, hogy az elején volt egy kb ötperces cselekvés és a végén is egy akció.
A közbeeső durván négy óra alatt pedig ültem a visegrádi vármúzeum udvarán egy lavór mögött és időről időre megmostam
a kezem és az arcom.
Közben zajlott a fesztivál az emberek mentek egyik programról a másikra, néha "útba estem", volt aki direkt odajött kicsit,
és bőven volt olyan is hogy teljesen egyedül voltam. Kb 4 órakor kezdtem el a palota udvarán szemben a királyi palotával,
a végére beesteledett, az árnyékok végigmentek a falakon, a hegyoldal sejtelmessé végül láthatatlanná sötétedett.
Utólag árulta el az egyik barátom, hogy a szervezők el is felejtkeztek rólam, ő szólt nekik hogy még ott vagyok
és a záróakció még hátravan... ( ezt akkor kicsit zokon vettem, de most viszont már kimondottan jó érzéssel gondolok
arra hogy elfelejtődtem - ez így volt jó.).
A jóles érzés mellett (hogy tudniillik ezt az egészet megcsináltam) egy gondolat kísértett makacsul, hogy ennek hosszabbnak kellett
volna lenni, de azt nem értettem, hogy ezt miért gondolom.
Na és hát kb két hónappal késöbb .... ..... és igazából ezt akartam Neked elújságolni : egy érzésnek a felismerését.
Jó volt ott ülni és volt is egy olyan előzetes gondolatom hogy így helyzetbe hozva magamat, kiszakítom magam a dolgok
eddigi folyásából, szóval ez valami meditáció szerű lesz, szellemi kaland,...
Szóval ahogy telt az idő, úgy foszlottak le a dolgok: a tudata annak hogy ez egy performansz, hogy 3,4 vagy 5 stb óra múlva
majd mit és milyen sorrendben fogok csinálni, egyáltalán az idő korábbi érzékelése, a gondolatok. Néztem az árnyékokat, a nap menését,
az embereket és csak úgy voltam ott szinte mint egy kő, vagy egy VALAMI, csak egy RÉSZ-e az udvarnak, a délutánnak
az esti hidegnek...
Mindeközben volt ez a monoton és már gépies cselekvés a mosakodás ami mintegy vázat adott az ott létezésnek.
Talán sikerült valamit érzékeltetnem mindebből... , és amikor ezek így össszeálltak, akkor megértettem
miért éreztem azt, hogy hoszabb is lehet, lehetne.
Ps. még leírom a végét is: leöntöttem magam a mosakodás összes vizével, egy nagy húsból kivágtam egy szívet
abba beledöftem azokat az összetört collstokokat amikkel az elején megmértem magam és aztán
ezt a szívet - a szívemet - elhajítottam a francba. "