2007.08.04. Szombat - Előszó
Igazából a holnapi nap egy héttel korábban történt volna azonban egy közbejött ok miatt akkor halasztanom kellett. A tervezgetésen, előkészületeken már túl voltam amikor kiderült, hogy még egy hetet várni kell.
Addigra beleéltem magam, hogy egy teljes napot - felkeléstől lefekvésig teljes látáskorlátozottságban azaz mintegy vakként élek meg.
Másnap reggel határozott megkönnyebbülést éreztem, hogy még nem kezdődik el - és látok.
A látásnélküliség kapcsán kezdetben azon gondolkodtam, lehet-e (persze!) és milyen módon performanszot csinálni vak embereknek. Az ezen való gondolkodás közben az átélés szükségességének felismerése szinte magától jött.
Az időzítés szándékoltan a hétvége, a privát szféra, a lakáson, kerten belüli élet.
Holnap ennek az írásnak folytatásaként naplószerűen leírom minden tevékenységemet, az azzal kapcsolatos érzéseket, tapasztalatokat.
A látás nélküli állapotban az önkontroll lehetőségeinek drasztikus csökkenése foglalkoztat, mind személyes vonatkozásban, mind pedig a személyiség kiterjesztésének környezeti vonatkozásában (pl. lakás) ezért a fenti cím.
A holnapi napot egy egésznapos performansznak gondolom és szánom.
2007.08.05. Vasárnap
Leírás: